Tündérport

Hogyan lesz vállfából ékszertartó?

Szeretem az nyakláncokat, szeretem a fülbevalókat, szeretem a karkötőket, szeretem az ékszertartókat, szóval szeretek mindent, amit magamra aggathatok és amikre pihenésként aggathatok. Gyakran törnek rám olyan hullámok, hogy átválogatom az ékszereimet. Kiszedem azokat, amiket nem nagyon hordok, ha van olyan, ami javításra szorul, azt megbütykölöm, átnézem a régieket, hogy van-e olyan köztük, amiket újra szívesen hordanék. Néha olyan, mintha kincseket találnék, és értetlenül nézegetem, hogy is felejtkezhettem meg róla. Ez olyasmi érzés, mint mikor átpakolok egy másik táskába és az egyik rekeszbe találok egy kis pénzt. Ugye, mintha ajándék lenne!? 

Majdnem minden rendszerezés alkalmával új tárolót, új helyet keresek nekik. Van amit már kinőtt a gyűjtemény, vagy látok valami ötletes megoldást és ki kell próbálnom. Már régebben készítettem egy klasszikus darabot, amihez sokszor vissza-vissza térek. Praktikus, mert kiakaszthatom a falra, vagy el is dughatom a szekrénybe, vagy ha megunom, mert éppen kitaláltam egy új tárolási taktikát, akkor még mindig funkcionálhat az eredeti hivatásaként. 

Egy masszív fa vállfát decoupage technikával kidíszítettem. Csak a két szárát, az átkötő (nadrágtartó) részt meghagytam eredetibe. Nagyon szeretem ezt a technikát, mert annyi mindent lehet vele átváltoztatni, nagyon tartósan, teszem hozzá, és annyi féle stílusban, amennyit csak el bírunk képzelni. Vagy amennyit el sem bírunk képzelni, mert a hobby boltok polcain olyan sokféle mintájú szalvéta található, hogy ha még pontos elképzeléssel és célirányosan megyek, akkor is legalább 10 percbe telik, mire kiválasztom a tökéletest. 

Szóval bátran szemezgessetek, és próbáljátok ki ezt a technikát. A vállfa nadrágtartójára egy anyag darabot is varrtam (de egy sál is tökéletes), amire bele lehet akasztani a fülbevalókat. Az aksztójára pedig lehet a karkötőket bújtatni, így máris van helye mindennek.

Ti hogy tároljátok az ékszereitek?

Rendszerezve

Hogyan készül otthon éttermi kínai?

Barátságom a kínai kajával még a főiskolán kezdődött, mikor kis tudatlan vidéki lányként bekerültem a „nagyvárosba” és a nálam tapasztaltabb barátnőimmel kimentünk a városi piacra, hogy bevezessenek az illatos csirke és pekingi kacsa megunhatatlan világába.

Ez a lelkesedés addig tartott, míg egy nap a csajokkal szörnyű hasfájások és egész napos fetrengés közepette meg nem fogadtuk, hogy többet ott nem eszünk. Egy jó pár hónapig rá sem bírtam nézni, még messziről a bódékra sem, nem hogy egyek ott valamit. Aztán szépen lassan a jó emlékek győztek az egy rossz felett és újra próbálkoztam. Sajnos hamar vége szakadt az örömömnek, mert ismét csalódások értek.
Ekkor kaptam pár receptet, ami igazi csirkemellel készül, olyan zöldségekkel, amit bír a gyomrom. Ezzel elkezdtem kísérletezni és megszületett a legjobb szezámmagos és édes-savanyú csirke recept, amit azt hiszem, hogy majd az utódokra hagyok.

Lépésenként írom le a receptet, abban a sorrendben, hogy mikor mit kell csinálni, szerintem így könnyebben érthető. Ne ijedjetek meg, csak bonyolultnak hangzik, közben pedig pofon egyszerű.

Szezámos csirke

• 30 dgk csirkemellet felkockázunk nagyobb darabokra. Pici sózom és szója szószba pácolom legalább 2 órát, de lehet egy egész éjszakán át is.
• 3-4 ek. szezámmagot serpenyőben (olaj nélkül!) arany barnára pirítok. Ezt kihűlni hagyom egy edényben.
• Egy másik edénybe 3 ek. ketchupot, 3 ek. mézet és egy kis chili port összekeverek, majd beleöntöm a pirított szezámmagot.  Ez lesz a máz.
• Még egy másik edénybe (ja, azt nem mondtam, hogy a konyhában fellelhető összes edény kell hozz :D) 4 ek. lisztet, 3 ek. étkezési keményítőt és 1 tk. sütőport keverek össze annyi liszttel, hogy sűrű palacsinta tésztát kapjak. Itt jegyezném meg, hogy vannak olyan receptek, amik tojást is írnak, de eszetekbe ne jusson rakni bele!  Tapasztalat…  A sütőportól szép buborékos lesz.  Ebbe kanál segítségével forgatom a husit és forró olajba kisütöm.
• Mikor kisült, egy picit szalvétán lecsepegtetem, és még melegen beleforgatom a mázba. Isteni ropogós lesz.

Édes-savanyú csirke

• 30 dgk csirkemellet csíkokra vágok. Pici sózom és szója szószba pácolom legalább 2 órát, de lehet egy egész éjszakán át is, mint a szezámosnál.
• 3 féle színű kaliforniai paprikát csíkokra vágok, 2 fej vörös hagymát és 2 fej lila hagymát négyfelé csapok. Mindig ez az alap, aztán mehet még hozzá zöldbab, gomba, bébirépa, bébi kukorica, vagy a mirelit kínai zöldségkeverék.
• A húst wokkban fehéredésig sütöm, ráreszelek 1 ujjnyi gyömbért és szórok rá kínai fűszerkeveréket. Majd ráöntöm a zöldségeket, valamint egy ananász konzervet.
• A konzerv levének felét egy tálba öntöm. Ehhez adok 1 ek. mézet, 1 ek ketchupot, 1 ek. almaecetet, 1 ek. worchester szószt és 1 ek. étkezési keményítőt. Nem lesz  a leggusztább, de ez teszi olyan szószossá, ez képezi rá a bevonatot. 

Párolt rizzsel szoktam tálalni, de ki hogy szereti a kínait, úgy körítse. Szerintem érdemes kipróbálni, főleg azoknak, akik jártak már úgy, mint én! :)

Vágást!

Mitől függ?

A hétvégén nagy elhatározásra jutottam. Archiváltam a személyes Facebook fiókom. Az utóbbi időben egyre többször éreztem amikor beléptem, hogy igazából nem is érdekel, nem vagyok kíváncsi az emberek képmutatására. Néha még fel is bosszantanak azok a "bölcsességek" amiket a "bölcsek" osztanak meg. Van egy új keletű mondás, hogy amit nem posztolsz, az meg sem történt. Ebben a szellemben már egy jó pár éve nem is posztoltam semmit, csak az ismerősöket köszöntöm fel. Ennek is van értelem? Ha valakivel heti kapcsolatban vagyunk, akkor nem Facebookon köszöntöm fel, akivel pedig egy évben csak egy "Isten éltessen!" és egy "Köszönöm" erejéig beszélek, annak van értelme? Oké, lehet, hogy ez egy kicsit depisnek vagy magamnak valónak hangzik, de gondoljatok bele! 

Aztán olvastam egy nagyon jó cikket, ami arról szól, hogy miért boldogtalanok a fiatalok - ha kíváncsiak vagytok rá ITT olvashatjátok - ez megérlelte bennem a már rég óta ott szunnyadó döntést. Ezt már milliószor hallottuk, milliószor olvastuk, de mégsem értjük. Csak sodródunk az árral, megy a birka effektus, és boldog-boldogtalan osztja meg az "élményeit", hogy hol járt, hol és mit csinált, mit evett. Kifelé mutatja, hogy milyen jól él, mennyi barátja van, folyton bulizik és menő helyeken van, közben pedig lehet, hogy munkanélküli, vagy a keservesen megkeresett pénzét ilyenekre költi, csak hogy megfeleljen a mai normának, az elvárásoknak és beilleszkedjen a társaságba. Megéri? Ide jutottunk, hogy ezek a társadalmi elvárások? Ez a mérce a közösség befogadásánál, hogy hetente hány Starbuks-os kávézást posztoltál ki? Hol vannak az igazi értékek? Hogy éljük meg a pillanatot, ha egy kis monitoron keresztül nézzük? 

Mitől függ a boldogságunk? Mikor vagyunk boldogok egyáltalán? Ha megkaptunk 500 like-ot a képünkre, de ha csak 499-et akkor befeszülve várjuk azt az egyet és elégedetten nyugtázzuk, hogy mostmár örülhetünk?!

Valahol ez nagyon nincs rendeben? Végig kellene gondolnunk, hogy hova tartunk és mit szeretnénk elérni önmagunkért és nem az 500 like-ért.

u.i.: Azért a cikk minden szavát se higgyétek el! :)

Pozitívan

Könyvjelzőt

Hogyan vészeljük át a januárt?

Elmúlt a karácsony, itt a szürke, hosszú január. Ebben a hónapban nincs semmi olyan ünnep, ami köré a lakást egy kicsit dekorálni lehetne, mint például a februári farsang, vagy a márciusi húsvét és tavasz kezdet. Jó, tudom, hogy vízkereszttel (január 6.) kezdődik a farsangi időszak, de nálam az a februári hónap. Most még keményen benne vagyunk a télben, hideg, sáros és lucskos. Szinte semmi szépség nincs benne, és olyan űr, olyan üresség keletkezik a karácsonyfa lebontása után. A csillogó fények, szépséges díszek hirtelen eltűnnek, majd egy évre ismét elzárom őket a karácsonyi díszek nevű dobozokba és hozzájuk sem nyúlok a következő adventig. Ez engem nagyon szomorúvá tett mindig is. Gyerekként nem szerettem nézni, ahogy anyukámék lebontják a fát, de most már nincs kibúvó, nincs elbújás a szobába, hogy ne halljam az ágak recsegését, mivel nekem is kell elvégezni a "piszkos munkát", na meg a takarítást. Hát igen, ilyen esetekben rossz felnőttnek lenni... :D

Erre az időszakra még "átmentem" a karácsony emlékét egy-két aprósággal. Itt van 5 tippem, hogy hogyan vészeljük át a januárt!

1. Asztaldísz

Az adventi alapot átvariáltam. A porcelán rénszarvast meghagytam, és a "havas" tobozokat is. Egy gyertyával és egy szőlővesszőből font csillaggal rendezgettem el a kis tálcán. 

2. Fények

Idén is nagy divatok az olyan fény füzérek, amik kis formákként világítanak (hóember, házikó, hópehely). Ezeket a füzéreket még kint lehet hagyni, megadják a hangulatot az esti filmezéshez. 

3. Illatok
A párologtatókba, mécsesek fölé én még szeretem a karácsonyi illatokat használni, de már bekeverem a friss citrussal, majd fokozatosan hagyom el, így nem tűnik el hirtelen a mézeskalács illa.

4. Ízek
Még mindig nagy kedvenc nálunk a diós sütemények. Gyakran sütök diós-meggyes kuglófot, vagy meggyes-fahéjas muffint. Az egész lakást belengi finom illata.

5. Szeretet
Ez nem csak a januárra igaz, hanem egész évre. Lehet, hogy közhely, de gondoljatok csak bele. Mennyire rohanunk, mennyire nem foglalkozunk az emberi kapcsolatokkal. Lehet, hogy nem tudatosan, de valahogy elsiklunk egy-egy hogy vagyon, és már a választ meg sem várjuk. Karácsonykor ne csak mondjuk, hogy minden a szeretetről szól, és főleg ne csak karácsonykor mondjuk. Januárban is fontos a család, fontosak a beszélgetések, hisz ilyenkor hajlamos mindenki egy kicsit a befelé fordulásra.

Nektek van hasonló praktikátok?

Végig a sárga köves úton!

Hogyan készítem a házi fűszerkeverékeket?

Mikor elkezdtem önállóan főzőcskézni az első lépések között volt, hogy felvásároltam mindenféle fűszerkeveréket. Később változott az ízlésünk és szinte csak sót borsot, és zöldfűszereket használtam. Aztán jött egy újabb korszak, mikor szabadon elkezdtem kísérletezni az ízekkel, fűszerekkel. Rájöttem, hogy melyeket szeretjük igazán, melyekkel bánjunk csínján. A mi szájízünkre hangolva összeállítottam azt, ami jól áll a szárnyasoknak, és ami a sertésnek.

Ezek alapján, ma megosztom veletek a kedvenceimet. Ezeket összekeverve kisebb üvegekben tárolom, és úgy rakok az ételekbe ízlés szerin. Alap, önállóan kapható, őrölt dolgokból rakom össze, így nincs tele tartósítószerekkel és ízfokozókkal, mint a legtöbb bolti fűszerkeverék.

Sertés fűszersó:

 1 ek só, ¾ ek pirospaprika, ½ ek fokhagyma granulátum, ½ ek kömény, ½ ek feketebors, 1 tk kakukkfű, 1 tk rozmaring, 1 tk koriander

Szárnyas fűszersó:

1 ek só, ¾ ek pirospaprika, ½ ek fokhagyma granulátum, ½ ek feketebors, 1 tk majoranna, 1 tk kömény, 1 tk mustármag, 1 tk chilipaprika

Mexikói fűszerkeverék:

1 ek római kömény, 1 ek oregánó, 1 ek tengeri só, ½ ek bors, 1 tk cayenn bors, 1 tk chili paprika, 1 tk koriander, 1 tk fokhagyma, ½ tk fahéj, ½ tk szegfűszeg

Kína fűszerkeverék:

½ ek chili paprika, 1 ek fahéj, 1 ek kurkuma, 2 ek gyömbér, 1 tk koriander, 1 tk kardamom, ½ ek bors, ½ ek szegfűbors, 1 tk szecsuáni bors

Provance fűszerkeverék:

kakukkfű, borsikafű, rozmaring, majoranna, cayen bors, fokhagyma granulátum (mindegyikből 1-1 csomagot keverek össze, kivéve a cayenn bors, abból kb 1-2 teáskanállal)

Toscan fűszerkeverék:

1 cs. oregánó,1 cs bazsalikom, ½ cs majoranna, 1/2 cs rozmaring, ½ cs borsikafű, ½ cs kakukkfű, ½ cs zsája

Karácsonyi fűszerkeverék:

¼ kk só, 2 ek fahéj, 1 ek gyömbér, ½ ek szegfűszeg, ¼ tk szerecsendió (Ezt nagyon szeretem kakaóba, forralt borba, mézeskalácsba vagy egyéb karácsonyi sütikbe is, sőt még a reggeli tejeskávéba is.)

Ezek nagy része őrölve értendő, provance és toscan főszerkeverék szárított morzsolt zöldfűszerekből is tökéletes. Nektek van jól bevált receptetek ilyesmire?

Minden jót!

Hogyan vágjunk újult erővel az új évbe?

Minden új év kezdetén leülök csendben a kanapéra, egy csésze finom teával, kezembe veszem a megtelt naplómat és végiglapozom mi is történt az év során. Minek örültünk, miket vásároltunk, hol jártunk, és miért voltam szomorú. Átnézem az éveleji terveket és kipipálom, miket sikerült megvalósítani. Amiket nem sikerült, azokat átgondolom, hogy miért nem, és hogy szeretném-e még, ha igen, az idei listára is felkerülnek.

Van egy jól bevált taktikám a céljaim eléréséhez, azt most megosztom veletek, hátha Nektek is beválik. A naptáram legvégére egy üres oldalra felpingálom gyöngybetűimmel, hogy "Szeretnék lista". Nem kívánság lista, hanem szeretnék lista, mivel ezeket a dolgokat, amik felkerülnek nagyon-nagyon szeretném elérni, és lehetőség szerint mindent meg is teszek, hogy megvalósuljanak. (Nem a csodában bízva várom a sült galambot!) Hogy biztosra menjek, és mantrázzam magamba a dolgokat a pénztárcámba is teszek egy példányt a listáról, hogy mindig velem legyen. Lehet, hogy furcsán hangzik, de eddig működik. 

Néha előfordul velem is, hogy elégedetlenkedem. Nem vagyok irigy, szerencsére már elég korán rájöttem, hogy irigykedéssel nekem nem lesz több, és én sem leszek több, sőtt..! Ezért együtt örülök másokkal. Ismerőseim, barátaim sikerei inspirálnak, hogy én is elérjem a saját sikereim. Ettől függetlenül megesik, hogy kicsúszik a számon, hogy nekem miért nem... aztán van aki észhez térítsen, vagy magamtól is rájövök, majd újult erővel előveszem a listám, és megpróbálom a lehetőségeket átgondolva, mindent beleadni a céljaim eléréséhez. Higgyétek el, ha ki tudjátok űzni azt a bizonyos zöld szeműt, akkor sokkal jobban tudtok koncentrálni a listátok pontjaira.

Egy másik hasznos dolog, a boldogság üveg. Egy befőttes üvegbe kell dobálni, egy cetlin feljegyzett jó pillanatokat, olyan dolgokat, amik boldoggá tettek az év során. A kis öröm is öröm, bátran fel lehet írni a legapróbb dolgot is, ami megnevettetett. Vannak olyan időszakai az évnek, amikor végképp elsötétül minden, és nem látjuk a kiutat. Az ilyen alkalmakkor kell elővenni a boldogság üveget, és random húzni a cetlikből. A jó élmények felidézése garantáltan jobb kedvre derít és elzavarja a sötét fellegeket. 

Nektek van bevált trükkötök a vágyaitok elérésére?