2016. augusztus 15., hétfő

Mit ne mondjak? - Avagy hallgatni arany!

Hallgatni arany! Hallgatni arany! - Mit csinálok? Épp mantrázom a régi szabályt. Most már tényleg ideje lennem megtanulnom és alkalmaznom is. Egyre több olyan helyzet adódik mostanában, mikor el kell(ene) számolnom 3-ig mielőtt megszólalok.  Hallgatni arany? 

Emlékszem gyermekként mindig azt hallgattuk, hogy tessék kiállni magunkért, vállaljuk fel önmagunkat, vállaljuk fel a tetteinket és a következményeket. Persze a jó cél érdekében előfordultak néha füllentések, de sosem tudtam hazudni. Ez később odáig fajult nálam, hogy ha valaki rákérdezett - tudjátok, amikor nagyon nem akarod mondani, de mintha a másik kis antennái ezt megéreznék és pont belekérdez a dologba - én olyan őszinteségi rohamot kaptam, hogy alig bírtam megállítani. Sosem bírtam a kétszínű embereket, és igyekeztem mindig őszintén megmondani amit gondolok. Ebből kifolyólag mindig odaállok és vállalom a következményeket. 


Ezzel a kis szösszenettel szeretném elindítani a fantáziátokat, hogy velem együtt gondolkozzatok el ezeken a dolgokon. 

Rengeteg olyan pillanat van az életben, mikor úgy eltalál a másik meggondolatlan kijelentése, mintha lendületből arcon csapott volna, és a helye még nagyon sokáig érződik. Utólag persze csak bosszankodsz, hogy ezt kellett volna tenni, így kellett volna visszavágni. Kevés embernek van meg az a képessége, hogy csípőből visszatüzeljen a másik odadobott, bántó szavaira. Vajon melyik a jobb? Ha te is csak meggondolatlanul odavágod a szavakat, amiket később lehet, hogy magad is megbánsz, vagy ha némán tűröd, hogy olyanokat hordjanak rád, amik talán nem is igazak.

Arra már rájöttem a matuzsálemi 28 évemmel, hogy vannak olyan emberek, akikkel egyszerűen nem érdemes harcba szállni. Szent meggyőződésük, hogy ők mindent jobban tudnak. Próbáltam, mert higgyétek el, rengetegszer próbáltam vitába szállni, de az ilyen ellen nincs esély, legyőz a rutinjával. Ezért ezeket a helyzeteket már viszonylag hamar felismerem, a taktikám, hogy visszavonulót fújok magamban, mosolyogva bólogatok minden egyes szavára, majd amilyen hamar tudok lelépek. 

Nem egyszerű, nagyon nem egyszerű megtalálni a középutat. Meg kell tartanunk a saját akaratunkat, és meg is kell hajolni másoké előtt. Nem szabad senki fölé vagy alá rendelni magunkat. Nem szabad kimondani egyből azt, ami eszünkbe jut, avagy nem mindig jó ha kijön a szánkon ami a szívünkön. Belátóbbnak és előrelátóbbnak kell lenni. 


Ezért kell gyakorolni. 1,2,3.... na most jöhet, ha még mindig úgy gondolod!



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése